A tetőt elsősorban az időjárás elleni védelem, másodsorban szépészeti okokból építjük. Védjük az épületeket a csapadék, a szél és az elemi csapások rongálása ellen, ezen kívül a magas tető az épületnek szebb formát, külsőt is ad. A szép tetőmegoldások célszerűségükön kívül már az építőművészethez tartoznak.

Tetőt érő káros hatások:

Az eső – csapóeső közvetlenül támadja a tetőt. Kellő lejtés szükséges, hogy az eső lefolyhasson.

A hó – ráhullva a tetőre, azon nyomást, terhelést (súlyt) okoz. Olvadáskor beszivárog a hólé, és átnedvesíti a tető alatti épületszerkezeteket.

A jég, zuzmara – szintén megterheli a tetőt. Olvadáskor a beázás okoz károkat. Az újrafagyás és olvadás különösen hamar tönkreteszi a tetőfedést, mert jéglencsék képződnek a repedésekben, és repesztő hatást okoznak.

A szél és a szélnyomás ellen az egész tetőszerkezetet elmozdulás ellen biztosítani, merevíteni kell, a fedőelemeket pedig megfelelően le kell erősíteni.

A külső hőmérséklet hatása közvetlenül és először a tetőt éri az épület szerkezetei közül, így mérséklő, védő szerepe van.

A tűz, jégeső, rongálás ellen szintén elsődlegesen a tető védi az épületet.

A szennyeződés (por, pernye, korom) lerakódik a tetőre, növeli a súlyát, gátolja a víz lefolyását.