Az egyszeres átszellőztetés esetén légmozgás csak a fedés és a fólia között van. A külső légrés szerepe, hogy a fedésen átjutott nedvesség, illetve a párakondenzációból kicsapódott nedvesség az eresz irányában szabadon elfolyjon, a gerinc irányában kiszellőzzön. Az átszellőzés további szerepe a nyáron felforrósodó tetőfedés hátoldali hűtése, a meleg levegő kiszellőzetése, ezzel csökkentve a tetőtér nyári hőterhelését, csökkentve a tetőfólia hőöregedését. Télen a kiszellőzés megakadályozza a hóréteg alulról való olvadását, a jégsáncképződést, a vízfilmréteg kialakulását. Egyszeresen átszellőztetett magastető csak páraáteresztő (Sd<0,3 m) tetőfóliával alakítható ki, ahol a fólia anyagában átengedi a párát, de a felülről jövő nedvességet zárja.

Tetőtér beépítés esetén egyrészről az egyszerűbb kialakítás miatt, másrészről energetikai okokból (a fólia védi a hőszigetelést a hűtő hatású huzattól) egyszeres kiszellőzésű tetőkonstrukció – páraáteresztő tetőfóliával - javasolt. A megfelelő átszellőzéshez az eresz mentén min. 200 cm2/fm szabad beszellőzésnek, gerincnél minimum 50 cm2/fm szabad kiszellőzésnek és minden szarufaközben legalább 3 cm vastag szabad szellőző keresztmetszetnek kell lennie a fólia és a cserépléc között, a szarufa teljes hosszában.