Háztetőnk igen fontos és kényes része az esővizet, hóolvadékot biztonságosan elvezető ereszcsatorna. Ereszrendszerünk állapota nem pusztán esztétikai kérdés. A rossz csatornázat egész házunkra kihat.

A korszerű ereszcsatornák
Szerencsésebb esetben a foltos fal csak vonzza a tekintetet, nagyobb tragédia a leázott vakolat, amikor a meztelen falazat éktelenkedik, sőt, mi több, még akár a lakás is beázhat.

Az esőcsatorna-rendszer számos elemből épül össze: főleg a vízszintes ereszaljából és a függőleges lefolyócsatornákból, az összekötő könyökökből, az ereszalját tartó íves kampókból, a lefolyót a falhoz erősítő rögzítőbilincsekből, stb.

Ezeket az eredetileg épületbádogos által készített szerkezeteket a szelvényük és az elhelyezésük szerint nevezték el félkör- és négyszögszelvényű függő ereszcsatornának, párkányon ülő csatornának, fekvő-, párkányba süllyesztett, béléses, sheed és attikacsatornának. Ma már a legtöbbjüket csak ritkán, főként műemlék épületeken, különleges építészeti megoldások kivitelezésekor alkalmazzák.

A függő ereszcsatornák szinte egyeduralkodókká lettek a házakon. Ez érthető, hiszen ezek anyagszükséglete a legkedvezőbb, egyszerű a felszerelésük, és karbantartásuk, cseréjük is gyorsan elvégezhető. Ez a típus az eresz alá szerelt, csatornatartókon nyugvó, vályú alakú rendszer. A korszerű ereszcsatornák elemekből összeállíthatók. A műanyagból vagy fémlemezből készített gyári termékek beépítése a leggazdaságosabb.

Az ereszcsatorna-rendszert még a tető lefedése előtt kell összeszerelni, gyakorta mégis megfordul a sorrend: a tetőfedőt követi a bádogos. Ilyenkor fokozottan ügyelni kell arra, hogy a fedés kellően takarjon az eresz szélére, a víz ne juthasson a tető alá, és ne folyjon túl az ereszen. Az ereszt tartó kampókkal állítják be a szükséges lejtést, ami általában 2-3%-os a lefolyócső irányába. Ez nem lehet se kisebb, se nagyobb, mert akkor nem vagy éppen túl gyorsan folyik le a víz, és a lefolyók esetleg nem képesek azt elvezetni.